Massachusetts következményei
Előzmények
2005. szeptember 22-én Massachusetts, közelebbről Információ-technológiai Osztálya (ITD) úgy döntött, hogy a kormányhivatalok 2007-től az OpenDocument1.0 formátumot kell használják a dokumentumok tárolására
1
. Döntésüknek sok oka volt
2
, köztük a hosszú távú felhasználhatóság, a különböző, nem technikai szempontok, például korlátozó szabadalmak és licencek hiánya, és nem utolsósorban az ODF sokrétűsége és korszerűsége. Négy hónap telt el, és érdemes megnézni, mi történt a döntés után.
Technikai következmények
A Microsoft meglehetősen csalódottan reagált a döntésre. Azért nem az MS XML-t választotta Massachusetts, mert annak licencekkel és szabadalmakkal kapcsolatos megkötései nem tették lehetővé a szabad szoftverek fejlesztőinek a közreműködést. Ez a kormányzatoknak roppant fontos, mert ki tudja, hol lesz 100 év múlva a Microsoft, ki tudja, mit engednek majd a licencei, márpedig egy kormányzat rendszeresen köt 99 évre szerződéseket, és hasznos, ha annyi idő múlva is el lehet olvasni a dokumentumokat.
A cég első reakciója az volt, hogy a döntés téves, és soha, de soha nem fogják támogatni az ODF-et
3
. És természetesen az MS XML szabad, nagyon szabad. Az idő telt, és nem érkezett érdemi reakció ezekre a kijelentésekre. Massachusetts véleménye az volt, hogy ha nem, hát nem. Van éppen elég szoftver, amelyik kezeli.
Az első érdemi lépést egy kis francia cég tette
4
. A Clever Age fejlesztői hobbiként írtak egy koncepcionális Microsoft-plugint, amely képes ODF dokumentumok megnyitására. Mivel mindkét rendszer XML-t használ, a konverzió nem különösebben nehéz feladat. Az első, kísérleti megoldás olyan jól működött, köszönhetően az átgondolt XML formátumoknak, hogy fejlesztői közzétették, és a napi használathoz is megfelel. A plugin természetesen szabad szoftver, tetszés szerint letölthető és módosítható.
A második fontos lépés a Microsofté volt. Először közzétette fájlformátumait, be is nyújtotta szabványosításra
5
. Ez fontos lépés, és hallgatólagos elismerése annak, hogy ezelőtt mégsem volt olyan szabad az a formátum. Végül az utolsó kérdésben is megadta magát, és a Sun szabadalom-semmisítő nyilatkozatához hasonló nyilatkozatban
6
mondott le az MS XML-hez fűződő szabadalmi jogok érvényesítéséről.
A licenc még most sem tökéletes: például csak „teljes értékű” megvalósításokat véd a szabadalmak veszélyeitől, tehát a szabad szoftverekre jellemző fokozatos fejlesztés alatt nem hasznos. Nem említi a következő verziókat, tehát ha az illetékes szervezet elfogadja szabványnak, új szabadalmi felmentés kell, ha új verziója lesz a formátumnak, akkor is stb. Ezek lehetnek csupán megfogalmazási problémák, és tükrözhetnék a Microsoft tapasztalatlanságát a szabad szoftver licencek terén. Egy súlyosabb probléma ellenben az, hogy a szabadalmi védettség a „megfelelő” megvalósításokra vonatkozik, de senki nem határozza meg a „megfelelő” jelentését
7
. Ezek a korlátozások kockázatossá teszik az MS XML formátumot kezelő szabad szoftveres projektek fejlesztését, bár láthatóan ahhoz nem elegendőek, hogy megállítsák a folyamatot.
Technikai oldalról tehát kedvező a helyzet: a tények és néhány elszánt kormányzat nyomása arra késztette a Microsoftot, hogy szabaddá tegye formátumát, és azonnal el is kezdődött a szükséges konverterek fejlesztése. Más területen annyira nem volt szimpatikus az ODF-et ellenzők reakciója.
